Szégyen vetélés után: amikor úgy érzed, valami baj van Veled

Magzatvesztés után a gyász mellett gyakran egy másik nehéz érzés is megjelenhet: a szégyen. Halkan azt suttoghatja:

"Valami baj van velem."

"Valami elromlott bennem."

"Mások mit gondolnának, ha tudnák?"

A szégyen arra késztethet, hogy elrejtsd azt, ami történt. Ne beszélj róla. Ne kérj segítséget. Próbálj úgy tenni, mintha minden rendben lenne. Pedig attól, hogy valamiről hallgatsz, a fájdalom még nem tűnik el.

Miért jelenhet meg szégyen a magzatvesztés után?

A veszteség után természetes, hogy megpróbáljuk megérteni, mi történt. Miért éppen velem, miért éppen velünk? Vajon mit gondolnak rólunk mások? A szégyen azonban ennél tovább megy. Nem egyszerűen azt mondja, hogy valami fájdalmas történt, hanem azt sugallhatja: "Veled van baj." Ez pedig különösen nehéz érzés lehet akkor, amikor egy olyan veszteségről van szó, amelyről a környezetünk sem mindig tud vagy mer beszélni.

Szégyen és önvád nőként

Nőként a magzatvesztés után könnyen összekapcsolódhat a veszteség a saját nőiségeddel, anyaságoddal vagy a testeddel. Megjelenhetnek ilyen gondolatok:

"A testem cserbenhagyott."

"Nem vagyok képes gyermeket megtartani."

"Valami baj van velem."

Ha pedig a veszteség egy terhességmegszakítással kapcsolatos döntéshez kötődik, egészen más természetű szégyen is megjelenhet:

"Rossz anya vagyok."

"Nem érdemlem meg, hogy boldog legyek."

Ezek az érzések nagyon erősek lehetnek, de az érzés nem azonos az igazsággal. A szégyen könnyen összekeveri azt, ami történt, azzal, amit önmagadról gondolsz miatta.

Szégyen és tehetetlenség férfiként

Férfiként a szégyen gyakran összekapcsolódhat a tehetetlenség érzésével. Talán azt gondolod:

"Meg kellett volna védenem őt."

"Meg kellett volna oldanom."

"Nem voltam elég erős."

A férfiak ráadásul gyakran azt tanulják meg, hogy a fájdalmat inkább el kell viselni, mint kimutatni. Ezért könnyebb lehet csendben maradni, dolgozni, intézni a dolgokat és erősnek mutatkozni. Csakhogy a kimondatlan gyász távolságot teremthet közted és a párod között. A fájdalmadról beszélni nem férfiatlanság. Ahogy segítséget kérni sem az.

A szégyen azt mondhatja: "Ez határoz meg téged"

A szégyen egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy téged egész valódban problémának minősít. Pedig a veszteséged nem az egész történeted. A magzatvesztés része lehet az életed történetének, de nem határozza meg az értékedet. Nem kell örökké annak az egyetlen pillanatnak a foglya maradnod, amikor minden megváltozott.

A szégyen titokban erősödik

A szégyen gyakran akkor a legerősebb, amikor egyedül maradunk vele. Ezért lehet felszabadító már az is, ha valakinek ki tudod mondani: "Szégyellem magam azért, ami történt." Nem azért, mert ezzel minden azonnal megoldódik. Hanem mert a kimondott érzéssel már lehet valamit kezdeni. A szégyen egyik ellenszere a kapcsolódás: amikor valaki meghallgat, nem ítélkezik, és nem próbálja meg gyorsan eltüntetni azt, amit érzel.

Nem kell egyedül maradnod a szégyennel

A vetélés és magzatvesztés utáni gyász nem mindig csak szomorúság. Lehet benne bűntudat, szégyen, harag, félelem, üresség vagy akár megkönnyebbülés is. Ezekről nem mindig könnyű beszélni. 

Ha szeretnél először csak magadban ránézni arra, mi zajlik benned, próbáld ki az Érzelmi iránytűt. Az interaktív önreflexiós kérdőívet névtelenül, saját magadnak töltheted ki. A válaszaidat senki nem látja – én sem.

A veszteséged nem tesz hibássá. A fájdalmad nem tesz gyengévé. És nem kell életed végéig szégyenkezned amiatt, ami történt.